tulajdonságai
Schnauzer. Három egymásból kitenyésztett, hasonló küllemű, de eltérően foglalkoztatott változatot sorolnak ebbe a fajtába. Kialakulásuk jól példázza a kutya használati irányának - az emberi körülmények változásával szoros kapcsolatban álló - alakulását. A fajta eredetileg a németalföldi marhakereskedők őrző-terelő kutyája volt, patkányfogó kedve miatt rattlernak is hívták. Ragaszkodó természetű, nyugodt, erőtől duzzadó, különböző szőrminőségű, többnyire fekete vagy borsszínű, zömök, nagy testű állatok voltak. Ma a schnauzer fülét vágják, farkát rövidre kurtítják.
Óriás schnauzer. Eredetileg Dél-Németországban terelésre használták. A XIX-XX. század fordulóján céltudatos tenyésztők felfedezték, hogy kiválóan alkalmas a munkára és értékes jellemvonásokkal rendelkezik. 1913 óta törzskönyvezik és 1925-ben ismerték el szolgálati kutyának.
Kiegyensúlyozott természetű, bátor, tanulékony, 60-70 cm marmagasságú, drótszőrű, többnyire bors- vagy fekete színű, őrző-védő, járőr-, sőt időnként nyomozókutyaként is felhasznált.
A jelleme és viselkedése megegyezik a közép schnauzerével, de a temperamentuma kifejezetten egy törpe kutya viselkedését tükrözi. Eszes, bátor, kitartó és éber. Ezek a tulajdonságok jó őrző- és kísérőkutyává teszik, ezért kis lakásban is problémamentesen tartható.
Marmagasság: (kanok és szukák) 60-70 cm
Súly: (kanok és szukák) 35-45 kg